Egy kisebb kihagyás után (oops) újra itt vagyok, újra itt van a tavasz is, így újra itt van a zenei műsorok-versenyek-fesztiválok(?) gyöngyszeme, az Eurovíziós Dalfesztivál is. /SARCASM/ Tény, hogy akik szeretik az igényes zenét, akik hallgatnak zenét, akiknek van fülük, azok nem túl bizakodóan állnak hozzá ehhez a műsorhoz. Hogy miért? Röviden: direkt erre gyártott, nyálas/hatásvadász/primitív/Coelhó-i mélységű élet igazságokkal, üzenettel megpakolt pop maszlagok országok közötti versenye. Ja, meg SMS tarhálás is van, nyilván.
A győztes azért általában tényleg egy olyan dal szokott lenni, ami a többihez képest egészen hallgatható, de a tavalyi aranyérmes az a bizonyos Conchita Wurst lett, aki inkább a megjelenése miatt kapta a sok hajcihőt és szavazatokat, mintsem a teljesen átlagos dalával nyerte meg a közönséget. No de ez már mind a múlté, én azért vagyok itt és fogom végig hallgani mind a 40 versenyző ország nótáját, hogy nektek ne kelljen. Ki tudja, lehet, hogy a szkeptikus hozzáállásom a 4 részes cikksorozat végére meg fog változni és egy évig másra sem várok majd, mint a következő Eurovíziós Dalfesztiválra. (spoiler alert: nem.)
A versenyzők dalait aszerint fogom végig hallgatni, amilyen sorrendben következnek a verseny fordulóiban. Ja, és értékelni is fogunk.
